Búcsúztatták a végzősöket: szalagtűző ünnepség a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban (galéria)

A Református Gimnázium tornaterme ismét megtelt. Most nem az új, hanem a végzős csapattagokat búcsúztatták. Szalagot tűztek a mellkasukra, jelezvén: itt valami véget ér, itt valami most kezdődik el.

A szalagavató hagyománya az 1830-as évekből ered, Selmecbányán rendezték az elsőt. A 19. században ezt “valétálásnak” nevezték, ami a “Valete” szóból ered, jelentése: “Éljetek boldogul!”. A szalag az iskolához tartozás, az identitás jelképe, melyet a végzős diákok szíve fölé,  az elválás szimbólumaként tűztek fel.

Csütörtökön délután 17 órakor Kiss József, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője köszöntötte jelenlevőket az Apostolok cselekedetei 12. részének 7-től 10-ig terjedő verseivel: „És íme, az Úr angyala megjelent, és világosság támadt a cellában. Meglökve Péter oldalát, felébresztette, és azt mondta neki: Gyorsan kelj fel! És leestek a láncok a kezéről. Akkor azt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat. És úgy cselekedett. Majd azt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! Ő pedig kimenve követte, de nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt gondolta, hogy látomást lát. Átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz, az magától megnyílt előttük, és kimentek, majd végighaladtak egy utcán. Ekkor az angyal hirtelen eltávozott tőle.” A főjegyző köszöntő beszédében az ifjak szabadságvágyáról beszélt, melyhez Isten világosságát ajánlotta. Ebben az útkeresésben úgy ragyogjon előttük Isten fénye, hogy tudják a megfelelő ajtókat választani éltük fontos állomásain! Ugyanakkor bátorította őket arra is, hogy ezen az úton az angyalok vezetésére, szülőkre, testvérekre, barátokra is figyeljenek oda.

Elek Kinga, a Szatmárnémeti Református Gimnázium aligazgatónője a végzős diákokhoz fordulva elmondta: „Minden pillanat, amit megéltek, minden érzés mely nyomot hagy bennetek. saját életutatok része. Fontos, hogyan éled meg, hogyan mérlegelsz és merre indulsz el. Ne mindig a számodra kényelmes utat válaszd! Légy te a saját meséd hőse és keresd folyamatosan a halhatatlanság birodalmát - még akkor is, ha ez a birodalom sűrű erdők övezte magas hegyek csúcsán honol. Tartsd épen testedet mozgással és tápláld lelkedet Isten Igéjével, ez biztos recept a tartalmas, hiteles életre, az örök életre! Keresd helyedet a világban, azt a helyet, ahol jól érzed magad, ahol hasznod van és segíteni tudsz emberséggel, szeretettel - így beépülsz az örökkévaló halhatatlanságba.”

A 11. osztályosok műsorral köszöntötték a felettük járókat. Az dalba, versbe és prózába foglalt kívánságok útravalóul szolgálnak az iskola legidősebb nebulói számára. Ezt követően a búcsúzók öntötték szavakba, mit is jelentett számukra ez a nap és a megannyi elmúlt másik.

A hozzátartozók, a barátok és a párok csokrokkal érkeztek a neves eseményre, a tornaterem megtelt szeretettel és meghatódottsággal. Ez az ünnep egyszerre a búcsúé és a nyitott ajtóké, az új utaké. A lezárás és az újrakezdés momentuma volt a szalag feltűzése, mely nem csak a tizenkeddetikesek, hanem a tizenegyedik osztály számára is jelzésértékű. Míg a nagyobbak az előttük álló nagy feladatokra, az utolsó 100 méterre készülnek - érettségi, pályaválasztás, felvételi -, a kisebbek lelkiekben zárkóznak fel ugyan ezekhez a lépésekhez, tudván, már csak egy évük van hátra, mely pillanatok alatt elrepül.

Az elkövetkező évek másabbak, nehezebbek, kihívásban bővelkedőek lesznek, ezt mutatja a tapasztalat. Az elmúlt gimnáziumi évek intelmei, tanácsai és tapasztalatai bizonyosan megalapozták a boldogulást a nagy világban. A problémák megoldásához és a célok megvalósításához hinni és cselekedni kell, lépni kell.

Szerkesztőségünk a lehető legjobbakat kívánja mind a végzősök, mind a tizenegyedik osztály számára!